The Last Run - helyett - Az ember tragédiája

 

Tudom-tudom, ez már még hozzám mérten is pofátlan volt, és ezúton is "boccs" és elnézést mindenkitől, aki bő fél éve várta a blog tényleges zárótúrájának utolsó epizódját, és hogy ne húzzam feleslegesen senki idejét, már most szólok:

Ha némi röhögés reményével kezded olvasni ezen sorokat, el kell hogy szomorítsalak...:  

Ez a bejegyzés SEM az utolsó túrám utolsó 2 napjának az a régen megszokott vidám hangulatú kreténkedös sztorija lesz, csak egy pár soros indoklás és infó, - azoknak akiket érdekel - hogy miért nem készült el végül soha az utolsó epizód. A többieknek meg röviden csak annyit, hogy: Kössz a kitartást, a pár jó szót és pozitív kommentet - akár itt, akár a sportmotor-on, és a jövőben csak akkor nézz vissza, ha "nosztalgiáznál", vagy valamelyik régi túra útvonalat keresed, mert nem lesz több új motoros kontent. 

 

De tényleg.

ITT és MOST ez már a TÉNYLEGES és a sokadik utáni VÉGLEGES búcsú, és nem lesz se több reboot, se semmi, és sajnos az utolsó túra záróepizódja se készül már el soha.

 

.........ennyi volt srácok. Ez Van.

...Mentségemre legyen mondva, a túra utolsó részét tényleg meg akartam még írni, és már vagy 10x kb nekiültem, - józanul, kicsit szittyósan, durván bepiálva is - hogy na... na MOST...!  ...most talán még egyszer utoljára meglesz az ihlet...

....de aztán nem lett belőle semmi, csak össze-nem-függő tartalmatlan bekezdések halmaza, amik se minőségben, se stílusban, semmiben nem hasonlítottak már a korábbi részekhez, mert hiába lett volna meg a szándék, egyszerűen nem ment...

.......Már sokadszori próbálkozásra SEM ment.....

 

...az ok az összes nyomorom részletezése nélkül - amit amúgy sem akarok a világra tukmálni - erősen komprimálva pedig annyi, hogy az élet az elmúlt bő egy évben többféleképpen, folyamatosan és összességében sokkal durvábban k*rt meg, mint amit valaha el tudtam volna képzelni, és bár egy jó ideig küzdöttem, próbáltam menteni a menthetőt, és legalább bízni a jobb jövőben, időközben szép-lassan, fokozatosan valami végleg eltört......

Ezt persze nem azért mondom hogy bárki sajnáljon, mert ha siránkozni akarnék, csak el kéne kezdenem részletezni az okokat, de mint mondtam, nem ez a cél, és ezt is csak azért írtam le ide, hogy lássátok:

A blognak most már tényleg reszeltek 

Game Over

 

Két-három záró gondolatnak pedig - ami azért a blogra tartozik / tartozott:

 

1: Igen, végül csak haza kellett költöznünk Magyarországra, és de, naná, motorozás-, a környék és a lehetőségek szempontjából persze hogy szopás, de ez már mind nem számít. Hiszed vagy sem de mindezek ellenére reggelente a tükörbe nézve őszintén tudom mondani, hogy "a kislányodért megérte, mert ő itt sokkal boldogabb, és ITT a papáékkal játszva nőhet fel , lesznek igazi barátai, satöbbi....

Persze, rosszabb napjaimon továbbra is tele a faszom elég sok mindennel, a reménytelen lakhatási kilátásainktól kezdve, a magyar rögvalóság napi szintű kulúrsokkjain át, a nyugatit meghaladó infláció- és árszínvonaláig, de aztán elég hazaérnem, ránézni a vígan kacagó kislányomra, és egy újabb napig csinálom tovább, .....érte:

2: A motorom egyenlőre MÉG megvan, bár kérdés hogy meddig és minek, mivel a lakásunktól szűk 30km-re tudom csak tárolni, úgy hogy:

A: ne lopják el egyben vagy alkatrészenként 2 napon belül

B: ne szabad ég alatt, közterületen kelljen tárolnom új mászókát biztosítva ezzel a teljes lakótelep összes gyerekének és instagram-pózer menő 20 évesének.

Használni emiatt nem tudom, így a benzin is lassan belerohad és mielőtt bárki azzal baszná egekig az utolsó félig-ép idegszálam hogy "faszééé nem veszel vagy bérelsz egy garázst a környéken", azt megkérném hogy tippelje meg az indokot:

Bingo! 

Garázs ugyanis (fél éve mióta nézem) nincs se kiadó se eladó, még 5 milláért se, meee az kell a szomszéd Borinéninek és Jolánkának, az 500-eurós régi Swift-nek, meg a paradicsompalánták üres-kefíres dobozait tárolni. :-P

 .....Prioritások Tibikém.... Prioritások! 

...Ennyi.

 

3: aki pedig a fentiek után esetleg aggódna, hogy ezen poszt megosztása után fütyörészve elindulok a fürdőkád felé egy kenyérpirítóval a hónom alatt, azt megnyugtathatom: 

Mivel a kislányom él és virul EZ nincs tervben, mert szeretném látni ahogy felnő, és nem fogom cserben hagyni, akármit basszon is még rám az élet.....

.....és csakhogy meglegyen az utolsó slusszpoén: 

Ugye az utolsó túrám elején "felejthetetlen túrát kívántam, szövegben és hangulatban is passzoló zenei aláfestésekkel" úgyhogy miközben ezen sorokat gépeltem, Murphy még egyszer utoljára belepiszkált a Youtube playlist ajánlóba, és bedobta ezt ( - link -):

.....az utolsó akkord után pedig már szinte tényleg hallottam, ahogy a fülembe súgja: 

......ÉN nyertem kisköcsög!

 a Blog leg-leg elejére ugráshoz klikk ide

a 6. évad DVD menüjéhez klikk ide