Évzáró összefoglaló - honvágy kontra életszínvonal
Kezdjük a matekkal, hogy legyen súlya a mondandómnak:
Aki szeret utazni - mint én is - elég sokat nyom a latba, hogy ha elkezdjük összeszámolni hány helyen jártam idén:
- tucatnyi jó helyen Ausztriában, barlangtóval, jégbarlanggal, alpesi szerpentineken stb.
- megjártam 2x Malaiziát céges ügyben, 3x Olaszország legjobb részeit céges pénzen, és
- eljutottam Mauritius-ra az osztrák fizetésnek köszönhetöen.
Akit az utazós rész nem izgat, még annak is számít, hogy mindezek mellet - mázliból - de olyan helyre tudtunk költözni, amiért a mai napig hálát adok, és ha ez nem lenne elég, MINDEZEK MELLETT félre tudtam rakni majdnem egy évnyi magyar fizetésemnek megfelelő összeget.
Azért ez így szummázva nagyon durva.
Mégis, elég sokáig tartott, mire leesett, hogy mennyire igaz a mondás, miszerint
"a jót könnyű megszokni..."
És tényleg.
Mivel itt az átlag melós is kb 400 000-et keres a soron, nem sok olyan sztorit hallasz, hogy az apának 2-300km-re kell dolgozni a családjától, hogy legyen mit enni a gyerekeknek, vagy hogy viszi a bank a devizás lakást és költözhet az egész család a nyugdíjas szülőkhöz egy szobába :-(
Nem.
Itt a legtöbb melós arról beszél kajaszünetben, hogy:
A; milyen kocsit vesz/vett,
B: hova mennek nyaralni,
és ha ebben a közegben mozogsz, gyorsan természetessé válik, és már fel se tűnik, hogy ez mennyire a "kolbászkerítés" vidám oldala.
A fizetésed/megtakarításod végén jóval kevesebb a nulla, és mivel kisebb számról van szó, egyre kevesebbszer gondolsz bele, hogy 310-es szorzóval már mennyivel durvábbnak tűnne.
Ehelyett az átlag hétköznapokon azzal szembesülsz, hogy:
- a 10 régi haverból akik az elején nagy hanggal mondták, hogy "majd jövüüüüünk", azokból egy se ért még ide.
- már lassan fel se tűnik, de az időjárás szinte változatlan egész évben:
- és ezért ha néha kisüt a nap, már:
A; el se hiszed
B; pont akkor mész haza-haza, vagy másért nem érsz rá
C; mivel ketten vagytok, megvan az esélye, hogy a másiknak pont akkor van tele a töke mindennel:
A piát már hanyagolod, mert a sörtől csak vizelni kell, a durvább cuccnál meg nem jó buli, hogy péntek délután után már a hétfő délelőtt jön :-P
A mégdurvább cucc meg:
Na az meg felejtös :-P
....ugye te sem akarnál így kinézni?
Józan vagy, bezárva másfél szobába, tudatmódosító szerek kilőve, és itt a 8 gyerekre nem jár 1,5 fizetésnyi családi pótlék. :-P
Na mi legyen?
Sorozatok!
Szemetet nem nézünk - úgyhogy tinivámpíros meg egyéb brazil hulladék kilőve.
A Dallas-t a nagyi megtiltotta mikor meghalt Bobby :-P úgyhogy a hülyéskedés helyett, keressünk valami jót:
Nem rossz tényleg, de sorozatot streamelni otthon is lehetne...
...na és valahol itt indul(t) el a nosztalgiabogár a fejekben...
Mert tök romantikus tud lenni friss házasként összezárva lenni, úgy hogy senki nem baszogat - mondjuk 2-hét / 1-hónapig, elmegy egy 3-4 hónapig... de 3/4 év után már hiányzik, hogy az asszonnyal mégsem lehet részegen röhögve fingóversenyt rendezni mint a haverokkal, és érthetően nem érdekli se a Call of Duty full HD-ben, se a motorod új Lítiumos akksia :-P
...a hüvelygombámról meg ne is beszéljünk :-P
és nem, egy nőnek ez nem vicces:
sem ez:
ez meg főleg nem:
Szóval kezdesz nosztalgiázni...: "de jóóó volt amikor..." meg "emlékszel amikor az a hülye hehehe..."
...Ja igen.
Ez már nincs...
Ès ez a te hibád, nincs mit szépíteni... Te jöttél ide, te hagytál ott mindenkit...
"Jóóó, ok, tényleg, itt spróroltam egy csomót, de a mostani eszemmel ez ment volna otthon is....
Tuti otthon is találnék vmi melót ami "eleget" fizet és akkor röhöghetnénk a haverokkal a pizzaszelet mellett mint régen...."
...Ès észre sem veszed, de gondolatban már sutba dobtál mindent ami a "külföldben" olyan nagy számnak tűnt, hátha visszakaphatod a régi életed a barátaiddal...
Kezdesz mindenben megerősítő jeleket látni, hogy "igazából nem itt kéne lenned"
...aztán eljön a karácsony.
Hosszú idő után újra összefuttok a haverokkal egy forralt borra a karácsonyi vásáron:
..de már senki nem marad fél éjszakát mint régen.
Saját család, menyasszony, egyéb kötelező programok, már semmi sem olyan mint régen, hiába is költöznél haza.
Ez van.
Otthon persze az anya rántotthúsa és 3 rúd bejgli megnyugtat, hogy azért még nincs minden veszve, és mire elmeséled, hogy mi történt veled az egy év alatt, rájössz azokra a dolgokra amivel a számvetést kezdtem:
az élet sehol nem egyszerű:
- megjártam 2x Malaiziát céges ügyben, 3x Olaszország legjobb részeit céges pénzen, és
- eljutottam Mauritius-ra az osztrák fizetésnek köszönhetöen.
Akit az utazós rész nem izgat, még annak is számít, hogy mindezek mellet - mázliból - de olyan helyre tudtunk költözni, amiért a mai napig hálát adok, és ha ez nem lenne elég, MINDEZEK MELLETT félre tudtam rakni majdnem egy évnyi magyar fizetésemnek megfelelő összeget.
Azért ez így szummázva nagyon durva.
Mégis, elég sokáig tartott, mire leesett, hogy mennyire igaz a mondás, miszerint
"a jót könnyű megszokni..."
És tényleg.
Mivel itt az átlag melós is kb 400 000-et keres a soron, nem sok olyan sztorit hallasz, hogy az apának 2-300km-re kell dolgozni a családjától, hogy legyen mit enni a gyerekeknek, vagy hogy viszi a bank a devizás lakást és költözhet az egész család a nyugdíjas szülőkhöz egy szobába :-(
Nem.
Itt a legtöbb melós arról beszél kajaszünetben, hogy:
A; milyen kocsit vesz/vett,
B: hova mennek nyaralni,
és ha ebben a közegben mozogsz, gyorsan természetessé válik, és már fel se tűnik, hogy ez mennyire a "kolbászkerítés" vidám oldala.
A fizetésed/megtakarításod végén jóval kevesebb a nulla, és mivel kisebb számról van szó, egyre kevesebbszer gondolsz bele, hogy 310-es szorzóval már mennyivel durvábbnak tűnne.
Ehelyett az átlag hétköznapokon azzal szembesülsz, hogy:
- a 10 régi haverból akik az elején nagy hanggal mondták, hogy "majd jövüüüüünk", azokból egy se ért még ide.
- már lassan fel se tűnik, de az időjárás szinte változatlan egész évben:
- és ezért ha néha kisüt a nap, már:
A; el se hiszed
B; pont akkor mész haza-haza, vagy másért nem érsz rá
C; mivel ketten vagytok, megvan az esélye, hogy a másiknak pont akkor van tele a töke mindennel:
úgyhogy - 97%-ban az időjárás miatt - de nemigen mentek sehova.
Persze néha még fellázadsz, és nagy pofával bejelented, hogy leszarod az esőt, de a vége mindig az, hogy rájössz, hogy ez egy meglehetősen szar ötlet volt:
A mégdurvább cucc meg:
Na az meg felejtös :-P
....ugye te sem akarnál így kinézni?
Józan vagy, bezárva másfél szobába, tudatmódosító szerek kilőve, és itt a 8 gyerekre nem jár 1,5 fizetésnyi családi pótlék. :-P
Na mi legyen?
Sorozatok!
Szemetet nem nézünk - úgyhogy tinivámpíros meg egyéb brazil hulladék kilőve.
A Dallas-t a nagyi megtiltotta mikor meghalt Bobby :-P úgyhogy a hülyéskedés helyett, keressünk valami jót:
Nem rossz tényleg, de sorozatot streamelni otthon is lehetne...
...na és valahol itt indul(t) el a nosztalgiabogár a fejekben...
Mert tök romantikus tud lenni friss házasként összezárva lenni, úgy hogy senki nem baszogat - mondjuk 2-hét / 1-hónapig, elmegy egy 3-4 hónapig... de 3/4 év után már hiányzik, hogy az asszonnyal mégsem lehet részegen röhögve fingóversenyt rendezni mint a haverokkal, és érthetően nem érdekli se a Call of Duty full HD-ben, se a motorod új Lítiumos akksia :-P
...a hüvelygombámról meg ne is beszéljünk :-P
és nem, egy nőnek ez nem vicces:
sem ez:
ez meg főleg nem:
...Ja igen.
Ez már nincs...
Ès ez a te hibád, nincs mit szépíteni... Te jöttél ide, te hagytál ott mindenkit...
"Jóóó, ok, tényleg, itt spróroltam egy csomót, de a mostani eszemmel ez ment volna otthon is....
Tuti otthon is találnék vmi melót ami "eleget" fizet és akkor röhöghetnénk a haverokkal a pizzaszelet mellett mint régen...."
...Ès észre sem veszed, de gondolatban már sutba dobtál mindent ami a "külföldben" olyan nagy számnak tűnt, hátha visszakaphatod a régi életed a barátaiddal...
Kezdesz mindenben megerősítő jeleket látni, hogy "igazából nem itt kéne lenned"
...aztán eljön a karácsony.
Hosszú idő után újra összefuttok a haverokkal egy forralt borra a karácsonyi vásáron:
..de már senki nem marad fél éjszakát mint régen.
Saját család, menyasszony, egyéb kötelező programok, már semmi sem olyan mint régen, hiába is költöznél haza.
Ez van.
Otthon persze az anya rántotthúsa és 3 rúd bejgli megnyugtat, hogy azért még nincs minden veszve, és mire elmeséled, hogy mi történt veled az egy év alatt, rájössz azokra a dolgokra amivel a számvetést kezdtem:
az élet sehol nem egyszerű:
de itt még nem tartasz:
úgyhogy ne rinyálj, mert semmi okod a panaszra!
...Különben meg, ahogy anyám mondta mindig:
"jövőre jobb lesz" ...az meg ugye mindjárt itt van:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése